65 - Kövirózsa - Vöröses-zöld mongolkövirózsa - Orostachys japonica

A levél molyhozottsága lehet finoman, vagy erőteljesen szőrözött, pókhálós, vagy kopasz. A levél színe és a formája alapján lehet a fajtákat a legjobban megkülönböztetni. Árnyalatuk jellemzően más a nyugalmi időszakban, mint a vegetációban. A rozetta átmérőjének tekintetében is nagy különbségek vannak a fajták között. Általában a kis rozettájú kövirózsa fajták sok fióknövényt nevelnek, szemben a nagyméretűekkel, melyeknek arányában kisebb számú sarja nő.

A kövirózsa fajtákra általánosan jellemző, hogy tűző napfényt és kevés vizet igényelnek, így mutatják meg legszebb színüket. Virágaik rózsaszínűek, fehérek vagy világossárgák. Közepesen termékeny, jó vízelvezetésű talajt igényelnek. Betegségekre nem fogékonyak. Felhasználhatók sziklakertekbe, kővályúkba, dézsákba, erkélyládákba, támfalak és tetőkertek beültetésére, virágkötészetben.

A kövirózsa ismerete és hasznosítása egészen az időszámítás kezdetéig nyúlik vissza. Akkoriban úgy vélték, a tetőre ültetett kövirózsa megvéd a villámcsapástól. A középkori kolostorokban gyógynövényként használták és termesztették. Idővel egyre nagyobb tért hódított a parasztudvarokban – kevésbé a hasznossága, inkább igénytelensége, ellenálló volta és nem utolsó sorban mutatóssága miatt. Manapság új karriert fut be ez a mutatós pozsgás. Egyre kedveltebbé válik a díszkertekben, emellett sokoldalúságát bizonyítja milyen széles körűvé vált a felhasználása. Felkapott kelléke az esküvői dekorációnak – a menyasszonyi csokortól az asztaldíszeken át a köszönetajándékig. Előszeretettel használják koszorúkötéshez, sírkertek díszítéséhez. Évtizedek óta alkalmazzák a kozmetikai iparban, gyógyászatban és a fitoterápiában.
Magyarországon mindössze 4 faj őshonos – mindegyik védett.

Cserép: 7x7cm